Irodalom Feketén-Fehéren - Irodalmi folyóirat - 2009/01. szám - Bodó Csiba Gizella

Bodó Csiba Gizella bemutatkozás

A háború utáni első békeévben, húsvét táján, két bátyám után születtem Diósgyőrben.
A húsvét számomra mindig a tavaszt, az új fehér cipőt, a fiúk a "rideg tartásos", fiús nevelést jelentették. A Diósgyőri Vár pedig a támadás kivédését, ha Miskolcra a "nem szép város" jelzőt használta valaki. Itt nőttem fel. 12 esztendősen kezdtem el írni "első regényemet", bátyáim nagy derülésére. Ettől kezdve titokban alkottam. Többnyire verseket írtam, míg az olvasáskor a regényeket részesítettem előnyben. Olvastam mindenhol, mindenkor és mindent. Fák trónjára vonultam, 14-15 éves koromban túl voltam a nagy francia írók műveinek többségén.
Könyvtáros szerettem volna lenni, de Édesapám keresete nem tudta fedezni debreceni tudományegyetemi tanulmányaimat. Dolgozni kezdtem. S az irodai munka apró szüneteiben is írtam. A Csend c. könyv első fejezetét és néhány versemet kollégáim felhozták az országos ifjúsági lap szerkesztőjének, Baranyi Ferencnek, talán 1970-ben. Ő írásra biztatott, úgy vélte, a prózám érettebb.
Író szeretnék lenni - mondtam társamnak, kivel 25 éves koromban találtunk egymásra.
S Ő bejárta velem az országot, hogy legyen miről írnom. Szerelmünk kiteljesedett, de az írás váratott magára. Csak az Ő elvesztését követő néhány évnyi csend után indult meg a tollam, s azóta nem áll meg.
A gyárváros szürkeségét ifjú koromban kiírtam magamból, ma a természet csodái, a teremtés csodái, a harmónia, a békesség, a szeretet teremtő energiái foglalkoztatják gondolataimat, s ezeket próbálom formába önteni. Egyszer talán "öntőmester" lehetek.
36 éve Budapesten élek, s az írás kapcsol össze a "Barátokkal", a világgal.
"Az írásaim: én vagyok!
Hangulatok - gondolatok!..." - így kezdődik ez évben megjelent verseim ajánlása.
S a folytatás...?

 


 

                                                                  <<Vissza            Tovább >>                                                                    1